TŰZOLTÓ LESZEL S KATONA…

Hányszor jutnak eszünkbe József Attila Altatójának kedves sorai! Jól tudjuk, nem lehet mindenkiből lánglovag vagy a rend őre. De az igazsághoz tartozik, hogy a jövő tűzoltói, katonái, rendőrei jelenleg az iskolapadot koptatják. Most sajátítják el azokat az ismereteket, amelyek szükségesek lesznek a munkás, nagybetűs életben.

Május utolsó vasárnapja viszont nem a dolgozatírásé. Gyermeknap van, félre tesszük a krétát és a füzeteket, körzőt, vonalzót. A mai nap a játékról szól.

A Selyemréti Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola tanulói éltek is a lehetőséggel: jókedvű akadályversenyen küzdöttek erősen, játékvárakat ostromoltak.

A Tűzoltóság és a Rendőrség képviselői bemutatták eszközeiket, ismertetve azok célját, működését. Sokan kipróbálták a nínós autó fülbemászó hangjelzéseit, a golyóálló mellényt, a gázmaszkot, és azt is, hogy milyen érzés besüppedni a hatalmas piros autó üléseibe. „Most szerencsére nincs baj – mondja az egyik nebuló -, de jó érzés tudni, hogy ilyen fejlett technikával védik biztonságunkat.”

És volt még sok minden más. Köszönjük támogatóinknak! Segítségükkel sikerült derűs hangulatot teremteni! Tanulás és játék harmonikus egységben! Idézett költőnk szavaival: „…jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat…”

Tamáska-Varga Ákos

Fotó: Papp Enikő

HOGY JOBBAN MEGÉRTSÜK EGYMÁST  

Április hónapja minden évben a szövegértési versenyek időszaka a miskolci Selyemréti Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. Sokéves hagyományról van szó, immár 13. éve mérik össze tudásukat a vetélkedőn megjelent diákok. Az intézmény egyházi fenntartása óta a résztvevők köre túlnőtte Miskolc határait, a megye több iskolájából érkeznek tanulók, hogy összemérjék tudásukat.

   A szövegértési versenyek célja elsősorban a szépirodalom mélyebb megismerése, az olvasás megszerettetése. Ismerős tény, hogy a XXI. század gyermeke keveset és nem szívesen olvas. Kényelmesebbé váltak az információszerzés forrásai. Minimális energia befektetésével megkapható a különböző ismeretek tömege, elég egy gombot megnyomni elektronikus eszközeinken. Az olvasáshoz bizony több figyelem, kitartás kell, és megfelelő idő. Ez utóbbi hiányára gyakran hivatkoznak, és nemcsak a gyerekek. Pedig az olvasást nem helyettesítheti semmi más. Miképpen a film megjelenése sem szorította háttérbe a színházat, a televízió sem tette szükségtelenné a mozit. Mindegyik műfajra szükség van, mindegyik élményt szerez. Az olvasás különleges előnye, hogy a befogadó egyedül van a könyvvel, nincsenek a megértést segítő látványos tényezők. A leírt szót, mondatot kell megérteni, feldolgozni és élménnyé alakítani.  „A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa” – vallotta Kosztolányi Dezső. Az a diák, aki képes az értő olvasásra, mi több, szeret is olvasni, könnyebben eligazodik a hétköznapok világában. Gazdagabb szókinccsel, árnyalt kifejezési formákkal hatékonyabban kommunikál környezetével. És ezt a készséget fejleszteni a legfontosabb cél. Hogy jobban megértsük egymást.

  A Selyemréten három korcsoportban zajlanak a versenyek harmadiktól nyolcadik osztályig. Az idén Wass Albert művei kerültek terítékre. A magyar szépirodalom kedvelőinek bizonyára ismerősen cseng a szerző neve. A XX. századi magyar irodalom legnagyobbjai közé tartozik. Művei központi témája a szülőföldje, minden mondat Erdélyről szól, még azok a művek is, amelyek távol otthonától, a messzi Amerikában születtek.

   A legkisebbek a Tavak és erdők könyve mesét olvasták, az 5-6. osztályos korcsoport a hun-magyar mondákkal ismerkedett, a legnagyobbak a Tizenhárom almafa című regényt dolgozták fel.

   A művekben felfedezhető a magyar népmese világa, amely a magyar néplélek mélységének és tisztaságának végtelen forrása. Az olvasmányok a jó győzelmét hirdetik a gonosz felett. Továbbá buzdítanak az összetartásra, szeretetre, egymás segítésére. Létezhet-e ennél szebb üzenet?

Tamáska-Varga Ákos